Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Hipnoterapeuta, Coach
Theta Healing konzulens
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2017. November 21. 21:25

Önkép tisztítás: gyermekek

„Isten! Óvd a gyermeket, ki ártatlan, tiszta még!
Körötte csalás, hazugság, önzés. Mindebből mit sem ért.
Kísérje útján a szeretet! Legyen értelme, hogy él!
Vétkeinkért ne bűnhődjön, neki még adj esélyt!”

Vikidál Gyula, Homornyik Sándor: Föld és ég gyermekei

gyermek

Az lenne az ideális, hogy egy gyermek az anyja mellett nevelkedjen hétéves koráig. Ez biztosítaná számára azt, hogy a világ testi és lelki árnyoldalaival való szembesülés közben mindig kapjon vigasztalást, és az anyától egy olyan mintát, amivel megtanulja helyesen kezelni az „önzést, csalást, hazugságot”. Az anyai jelenlét biztosíthatná, hogy hétéves koráig megtanulja a saját és mások önzését  és agresszivitását úgy kezelni, hogy közben a legkisebb sérüléseket szenvedje el, és okozza másoknak. Ezt ugyanúgy egy szeretetteljes anyai támogatással kellene elsajátítania, mint ahogy az ürülékével és a vizeletével való higiénikus bánásmódot is. Így válhatna felnőtt korára olyan személyiséggé, amit a pszichológia "asszertívnek" nevez. Vagyis olyanná, aki vállalkozó szellemű, hibáiért vállalja a felelősséget, tisztel és támogat másokat.

Van olyan elképzelés, hogy a gyermek, hétéves koráig az anya konfliktusait jeleníti meg, ezért nem rajta kell dolgozni, hanem az anyján. Ez ilyen kategorikusan soha nem volt igaz, de a fent említett ideális közegben aktuálisabb lehetett, mint civilizált társadalmunkban. Manapság a gyermekek traumái főképp az anyától való elválás miatt keletkeznek. A kicsiket hároméves korukban óvodába kényszerítik. Nagy részük azt éli meg ilyenkor, hogy „valami baj van velem, mert anya eltaszított magától”. A közösségben pedig egy túlterhelt óvónőre van bízva, aki a nagy csoportlétszám, és a szükségtelenül megterhelő adminisztráció miatt nem tudja pótolni az anyát akkor sem, ha egyébként a személyisége és a gyermekek iránti szeretete erre alkalmassá tenné. Ezért a picurkák éretlenül szembesülnek éretlen csoporttársaik önző és agresszív megnyilvánulásaival, amire nincsenek megoldásaik. Ez okozza az óvodáskori betegségek zömét.

óvoda

Popper Péter mondja azt az egyik előadásában: a legsúlyosabb lelki trauma, amit az ember megélhet az, amikor érzékeli, hogy „nem kellesz”. Egy egészséges lelkületű anya mellett maradva az első hét évben, amelyben az alapszemélyiség kialakul, a gyermek folyamatosan érezné, mennyire fontos. Persze, az anyának biztonságban kell éreznie saját magát és gyermekét ahhoz, hogy ezt az érzést folyamatosan közvetíteni tudja felé, mert ha frusztrált, vagy gondokkal küzd, a gyermek ezt is magára veszi. Azt gondolja, ő az okozója anyja lelki problémáinak. Azt érzi, hogy „baj van velem”…

Emlékszem amikor egy gyönyörű naplementét szemléltünk egy ismerősömmel, és ő váratlanul megjegyezte: ez olyan giccses. Akkor eltöprengtem rajta: hogy lehet giccsesnek nevezni egy természeti jelenséget, aminek a szemtanúi vagyunk a maga eredeti állapotában? Amikor az ideális állapotról írottakat elolvastad, talán neked is túl mesebelinek tűnt, hisz hol lát az ember ilyesmit?! Én eddig összesen egyszer találkoztam olyan emberrel, aki a gyermekkorát ilyen anya mellett töltötte. Addig nem is hittem benne, hogy létezhet hasonló a valóságban.

anya-gyermek

Bizony, manapság a gyermekek számtalan helyzeten keresztül megélhetik, hogy nem fontosak, eldobják őket, bántalmazza őket az, aki számukra a legfontosabb, és akiben teljes mértékig megbíznak, sőt, akitől az életük függ. Még akkor is, ha az anyjuk minden tőle telhetőt megtesz, és követi a legújabb nevelési irányelveket, hisz a korszellem sok tekintetben súlyosan téved. Elterjedt például az a nézet, hogy jobb a kislányok fülét csecsemő korban kilyukasztatni, mert a pici még nem érzi, és nem is fog rá emlékezni. Csakhogy a tudatalatti nem felejt! Egyszer konzultáltam egy asszonnyal, akiben egyfajta „ős bizalmatlanság” nyomát követve jutottunk vissza a csecsemőkori füllyukasztás traumájához. Hatalmas testi fájdalmat és csalódottságot találtunk, mert az esemény úgy rögzült benne, hogy az anyukája asszisztált egy nagyon durva agresszióhoz, amit ellene követtek el.

Vajon hány anya tudja, mit élhet meg a babája, amikor védőoltást kap, és épp az anyuka az, aki lefogja őt addig, amíg egy idegen ember kínozza? Kétéves kor után már van esély rá, hogy meg lehet magyarázni a gyermekeknek azt, hogy a védőoltás az ő érdeküket szolgálja, de előtte ez nem megoldható.

Sajnos, tipikus, hogy a családi fészek sem a szeretet és béke otthona. A gyermekek jó eséllyel tanúi szüleik veszekedéseinek, frusztrációinak, amiket természetesen magukra vesznek, magukat okolják érte. Ha netán válásra kerül a sor, a legritkább esetben gondolnak arra a szülők, hogy mindketten, külön-külön, megfelelően biztosítsák gyermeküket arról, hogy szeretetük töretlen iránta, és ő ártatlan a válásban. E helyett szomorúan tudomásul veszik, hogy a pici kezelhetetlen lesz, antiszociálisan viselkedik, agresszív az óvodában a társaival, és valahányszor színes képeket készít, zömmel fekete és sötét színeket használ.

válás

„Kicsi lányunk az egész életére kiható nyugalmat abból a nyugalomból és gondoskodásból tanulja meg, amelyet élete első hónapjaiban és éveiben kap tőlünk.”

Steve Biddulph, ausztrál pszichológus

Optimális körülmények között a gyermekkor egy izgalmas felfedező út lenne, amelyben az élethez szükséges dolgokat hiba nélkül elsajátítaná felnőtt korára minden ember. E közben egészséges, az élet nehézségeit kezelhető kihívásként megélő, szociális személyiséggé fejlődne. Az antiszociális viselkedés, „figyelem hiány”, „hiperaktivitás”, tanulási nehézségek és egyéb rendellenesnek mondott tulajdonságok a tudatalatti hibás kódjaiból fakadnak. Ilyen kódok a gyermek lelki sérüléseiből vagy a szülőktől átvett mintákból keletkeznek. Ezeket egy önkép tisztítás során korrigálhatjuk, hogy az élet tényleg egy izgalmas kaland legyen számára. Ezzel nem változtatjuk meg a gyermek személyiségét, csupán kiegyensúlyozzuk: segítünk megtalálni önmagát.

Keressen fel meghallgatom!


info kukac rajtammulik.hu