COVID álom
A színpad előterébe egy nagyobbacska tévén egy film ment...
A civilizált világ szeme ma szinte kizárólag a COVID 19-en csüng. Erről szólnak a hírek, és ettől hangos a közösségi média. Tömegek rettegnek a vírustól, és várják a megmentő védőoltást, más tömegek pedig rettegnek a védőoltástól, és szinte veszélytelennek tartják a vírust sőt, esetleg még a létezését is kétségbe vonják.
Tömegek helytelenítik a korlátozásokat, más tömegek pedig a korlátozások elleni tiltakozást.
Orvosok és kutatók csoportjai kételkednek magában a járvány létezésében, és a statisztikák eltúlzó meghamisításáról szóló hírek keringenek, amikben egyesek kételkednek, mások pedig szájtátva találgatják az csalás okát. Megint mások tudni vélik az okot, és különféle összeesküvés elméletekkel állnak elő.
A kételkedő tudósok és orvosok között vannak, akik szerint ez a vírus nem is létezik, vannak, akik szerint létezik, de mesterséges eredetű, vannak, akik egyetértenek abban az utóbbiakkal, hogy létezik, de szerintük semmiképp nem mesterséges.
Miközben számtalan ember menekül rémülten a maszk mögé, egyre-másra jelennek meg megalapozottnak látszó vélemények a maszkok egézségtelenségéről és hatástalanságáról…
A minap elalvás előtt én is épp a COVID-al kapcsolatos néhány friss híren töprengtem, és reggelre érdekes álmom volt:
A feleségemmel egy nagy, teltházas színházteremben ültünk az első sorban. A színpad előterébe egy nagyobbacska tévén egy film ment, egy szokásos tündérmeseszerű amerikai produkció, amelyben egy hajléktalan, idősödő hobóból némi fodrászkodás és átöltözés után művelt gentleman lett, amin a többi szereplő természetesen alaposan meglepődött. Miközben a nézők figyelmét ez a történet teljesen lebilincselte, én furcsállni kezdtem, hogy egy színházban, ahol élő szereplőkkel kellene eljátszani egy előadást, mit keres egy TV, amit a hátsóbb sorokban ülők nem is láthatnak igazán? Közben tudni véltem, hogy ez a TV nem az igazi előadás, csak figyelem elterelés. Valójában kicsit késik a társulat, ami egy igazán látványos, művészi előadással kápráztatja majd el a publikumot, és addig, időhúzásként tették be ezt a filmet. Sajnos, a sablonos történet, amelyhez hasonlót már mindenki számtalanszor látott, meglehetősen leköti a nézőket, ezért félő, hogy az előadás el fog maradni. Elszalasztanak egy nagy lehetőséget.
Felébredvén azon tűnődtem, mit jelenthetett ez az álom? Mivel a COVID-al aludtam el, elég egyértelműnek tűnt, hogy azzal kapcsolatos, az értelmezés pedig, a félálom intuitív állapotában szinte magától adódott: ez az egész „járvány mizéria”, minden hírrel és álhírrel arra szolgál, hogy elterelje az emberiség figyelmét egy fantasztikus lehetőségről, ami itt van előttünk, csak le kellene venni a figyelmünket a COVID sztoriról. Ezzel a pici „TV-vel” és a jól ismert félelemkeltéssel ejtették csapdába a figyelmünket, miközben épp zajlik egy fantasztikus performansz egy magasabb szinten. Talán épp az, amire már évezredek óta várunk? Amelyre kétezer éve figyelmeztetett bennünket egy Jézus nevű férfi példázatokkal?
Talán itt lenne az ideje, hogy túllássunk a külsőn? A maszk a lelket nem takarja el, csak az arcot. Talán megérettünk már rá, hogy akkor is megtanuljuk érzékelni a másik embert, ha nem látjuk az arcát.
A félelemkeltő pandémia cirkuszról eszembe jut Einsteinnek az a mondása, miszerint „a túléléshez és a magasabb célok eléréséhez mindenképpen újfajta gondolkodásmódra van szüksége az emberiségnek”.
Melyik nép lehetne alkalmasabb ennek az újfajta gondolkodásmódnak a megtalálására, mint a magyar, amelynek oly sok feltalálót és oly sok találmányt köszönhet már a világ? Mi lenne, ha most kollektíven kilépnénk ebből a zűrös játszmából? Hisz ennél mi sokkal többre vagyunk képesek! Mi lenne, ha megmutatnánk az utat egy új világhoz? A félelmeinket pedig itt hagynánk a régiben csakúgy, ahogy a széthúzást!