Ha a világ úgy működne, ahogy mi, emberek képzeljük, és a környezetünk tényleg veszélyes fertőzéseket okozó baktériumokkal és egyéb mikroorganizmusokkal lenne tele, akkor azok az állatok lettek volna a nyerők az evolúcióban, amelyek távol tartják maguktól ezeket.
Néztem a macskámat, amikor kijött egy szűk, poros, pókhálós helyről, és tisztogatta a bundáját. Vagyis nyalogatta róla a piszkot.
Mi emberek mindent megmosunk, tisztán tartunk, hogy minél kevesebb mikroorganizmussal érintkezzünk, nehogy megfertőződjünk. Számunkra a környezet tele van veszélyes kórokozókkal, amikkel elképzelésünk szerint „szakadatlanul küzd az immunrendszerünk”. Ha kicsit lankad a harcban, akkor megbetegszünk, lázasak leszünk, gyengék, elesettek, és gyógyszerekkel kell támogatnunk magunkat, hogy az egészségünk helyre tudjon állni…
Ilyenkor lehetőleg maradjunk ágyban, és csak akkor térjünk vissza megint megszokott környezetünkbe, amikor már újra elég erős az immunrendszerünk ahhoz, hogy állja a sarat a sok veszéllyel szemben!
Most meg itt van ez a macska, aki kölyökkorától úgy él, hogy a bundájáról az összes koszt lenyalja, bekebelezi, és mindig egészséges. Mi van?!
A mi eszünk ment el, vagy az evolúció az, ami tévútra ment?
Ha a világ úgy működne, ahogy mi, emberek képzeljük, és a környezetünk tényleg veszélyes fertőzéseket okozó baktériumokkal és egyéb mikroorganizmusokkal lenne tele, akkor azok az állatok lettek volna a nyerők, amelyek távol tartják maguktól ezeket. Miért azok lettek a továbbjutók, akik folyamatosan megeszik a körülöttük található összes koszt?
Néhai kutyám is fittyet hányt a higiéniára. Hiába tettem elé mosott tálban a tiszta ételt, első dolga volt, hogy kitette a tányér mellé, és porosan, kutyaszőrösen, piszkosan ette meg.
Nem, nem arról volt szó, hogy nem figyelte, mit eszik, mert voltak olyan ételek, amiket akkor is otthagyott, ha éhes volt. Azonban soha nem a kosz miatt!
Én úgy gondolom, az evolúció nem tévedhetett. Ahogy a hegyről alászáguldó hó csuszamlás is csak a számára optimális úton tud haladni, azt teszi az evolúció is.
Márpedig, ha ez így van, akkor a mi gondolkodásunkban van a hiba. Hisz a jelek szerint nem a környezetünktől való elszeparálódás a túlélés záloga, hanem a környezettel való szoros együttműködés. Sőt, nem csak a túlélés, de az egészség záloga is!
Hát persze, hogy így van! Nem is saját felfedezésnek akarom én ezt feltüntetni, hisz nekem is csak eszembe juttatta, amit Dr. Ryke Geerd Hamer precízen feltárt a Germán Gyógytudományban.
Ő volt az, aki felfedezte, hogy a fertőzésnek tartott betegségek sem a „kórokozóknak” köszönhetően jönnek létre. A beteg területen talált mikroorganizmusok nem ellenségek, hanem a gyógyulási folyamat aktív résztvevői.
Amikor őket tartjuk bűnösnek, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért van az, hogy száz évvel korábban sokkal kevesebb volt a beteg ember, mint ma? Dacára annak, hogy gigantikus mennyiségű gyógyszerrel, és egy fejlettebb orvostudománnyal próbálnak bennünket egészségben tartani.
Persze, hallottam okos magyarázatokat erre vonatkozóan. Pl. olyat, amelyik arra hivatkozott, hogy akkoriban a gyengébb csecsemők meghaltak, most meg a fejlett orvostudomány életben tartja őket…
És olvastam más okfejtéseket is, de most a macskámra nézek, és egyszerűen nem hiszek nekik.
Azt hiszem el, amit a Germán Gyógytudomány tanít: a természettel összhangban kell élnünk, és ezt tudja a testünk jól. Az immunrendszer nem harcol a mikroorganizmusok ellen, hanem koordinálja őket a betegségek alatt. Nélkülük tökéletlen a gyógyulás.
Hogy akkor mi a betegségek valódi oka? És hogyan kellene meggyógyulni akár egy rákból is nagy biztonsággal?
Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide, és iratkozz fel a Germán Gyógytudományt bemutató cikksorozatomra.
(Ingyen, és kötelezettségek nélkül.)